Stand evolúció
2013 május 16. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Eláruljam, hogyan lehet elérni, a teljes Balaton-felvidéken "mosolyt fakasztó" közbeszéd tárgya váljon az emberből?
A naivitás és a tudás olyan mixét kell a helyiek elé tárni, ami korra és nemre való tekintet nélkül megállásra készteti Őket!
Hallottál mar a Liliomkert vásárról? Ez egy kis csoda hely. Beleszeretni nem nehéz. Ex-multi-kulti-marketingesként Barbie ruha standot üzemeltetni ott annál inkább!
Indításként meg kell jelenni egy méretre szabott, koromfekete - orgona lila pulttal. Ettől megállnak a levegőben a szomszéd asztalokra éppen felteríteni szánt virágos terítők. A marketing könyvek 4P-jerol soha sem hallott, fafaragó és kerámikus urakat simán le lehet fagyasztani percekre - csípőre tett tartásban -, amikor konstatálják, hogy standhoz harmonizáló egyen-öltözetben virítotok a Barbie-k mögött.
Egy oroszlán kikötéséhez is használható lánccal (pesti biztonsági szinthez szokva), óriási csörömpöléssel kell rögzíteni az EU szabvány pénzkazettát az asztal lábához ... Négykézláb a pult alatt azért bevillan bajai gyermekkorod nagyiddal a piacon, aki a kötényébe gyűrte az ötszázasokat ... De meg ne hátrálj, hisz profi vagy, van róla egy kupac diplomád, hogy értesz a marketinghez!
Felméred a konkurenciát. A web-kódos szórólapokra épülő PR-od "halványan" különbözik a szomszéd gazdáétól, aki közli a sütőtök palántára teljesen hiába váró durcás vevővel, hogy ne hívogassa mobilon hét közben, nem fogja folyton leállítani miatta a traktort! (Nem mellesleg olyan sor áll Nála, hogy megesz a sárga irigység.) A medvehagyma-pesto árus lányt pedig tíz perces gyorstalpalón haladéktalanul meg akarod tanítani az árképzés tudományára, de szigorúan csak azután, hogy fél pár Barbie cipő áráért egy kosárnyi portékától megszabadítottad. (A tűzzománcos lány még nem tudja, hogy jövő héten Ő van soron.)
A kecskesajt árus bio-gazdában nincsenek előítéletek, kóstolót hoz friss kenyérrel. Rávetnéd magad, de a glutén- és laktóz érzékenységed némileg visszatart (már látod magad előtt, hogyan ájulnál be a szuper trendi standod alá). A "paleolit" szó össze is zavarja, csak azt konstatálja, hogy egy katonát sem vagy hajlandó lenyelni. (Szolid értelmiségi Öcséd a sztori hallatán halkan csak annyit kérdez: - Téged hogy' nem vertek ott meg??)
A rendszer három órával nyitás után belülről kezd bomlani. Úgy fest, a reggel óta enni-inni nem hagyott (nem illik a vevők előtt rágni, hé!) kolleginád a pultjánál nyilvánosan szoptató édesanya láttán szívesebben átpártolna a bőrdíszmű business-be a jobb munkafeltételek miatt.
Mondjuk ki, összekeverted ez kincsesdoboz-szerű liget-vásárt a WAMP-pal és minden olyan pesties, tankönyvszagú dolgot elkövettél, amivel elérted, hogy fejcsóválva rólad beszélhessenek a helyiek ... de aztán mégsem, mert lett jobb sztorijuk rólad.
Nem te voltál ügyes. Az Égiek megsajnáltak és a semmiből jött viharos szélnek köszönhetően a tuti standod pillanatok leforgása alatt vitorlává változott. A Barbie-kat ezüst nyakláncostól végigsöpörte a kavicsos úton. Így kell mindenkit bevonni a Barbie üzletbe: sikítva, majd megadóan könnyezve röhögve futkosni a fa játék és tökmagolaj árusokkal egyetemben - a látványtól ledöbbent vevők lába között cikázva - az elszabadult műanyag nők és mini bőrdzsekik után.
(Egész nyáron kint leszünk a vásárban, úgy érzem, lesz miről írnom!)
Másképp más
2013 április 4. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Más gyerekének/kutyájának a neveléséhez, no és mindenek előtt más vállalkozása vezetéséhez általában mindenki rettentően ért, Te is. Olyan okosakat mondasz, szinte csoda, hogy nem közli le azonnal hvg ... aztán nekifogsz a saját cégednek.
Első lépésként közlöd a családdal, hogy Te nem leszel olyan, mint MÁS, megoldasz mindent az iparművész munkatársakkal EGYEDÜL. Ebben a hitedben kb. 2 hétig megingathatatlan vagy, további 2 hónapig még tartod a látszatot. Majd egy gyenge pillanatodban felhívod az Anyósodat, hogy az irodalomtörténet végzetes lemaradást szenvedne-e némi szünettől, ugyanis itt állsz 3.000 párosítandó Barbie cipő felett némileg kilátástalanul.
Felbátorodsz. Senki sem lázad, csak egy halk kattanás jelzi, hogy az illető mögött becsapódott céged virtuális ajtaja. Nincs az a phd fokozat mennyiség, ami Apósodat a terméktájékoztatók szabályos felvagdosásától, a testvéri gárdát a kórházi ügyelet alatti fordításoktól megmentené. Olyan sebességgel száguldasz a lejtőn, hogy elugrani sincs idejük. Köztiszteletben álló mérnök Édesapád fénysebességgel és magyarázat nélkül osztja meg Barbie-s bejegyzéseidet, mely az Audi-ban valódi hírré válik: "... pedig ez a Miki olyan rendes embernek tűnt!" Még akkor sem kapsz észbe, amikor szülő Anyád úgy veszi fel neked a telefont, hogy "Tessék, Pinkscroll Kft.”.
Minden barátod a nyaralás alatt lokális Barbie után rohangál, mellőzve példának okáért Zürich alapos megcsodálását. Azt a bizonyos sulykot Los Angelesig hajítod, ahol egy jó barátodról nincs az a marketinges fogás, ami lemosná a céges portán átvett (általad oda rendelt) tucatnyi Barbie küldemény ejtette foltot.
Szolíd értelmiségi éned is átalakul. Karácsonyra újra elkezdesz leveleket írni a Jézuskának, és naponta érdeklődsz, jó voltál-e, meghozzák-e az Angyalok a hőn áhított angol Barbie-t. Úgy rohansz be a fához, mint 30 éve, torkodban dobog a szíved a Pásztorok-pásztorok alatt. A fényképek tanulsága szerint család férfi tagjainak fejcsóválása közepette kipirulva szorítod magadhoz Kate hercegnőt és William-et.
… Tényleg más lettél. De egészen másképp más az életed, mint a Modern Vállalati Pénzügyek ide vonatkozó fejezete szerint indokolt lenne. Egy cseppet több Barbie(d) van benne!
Önismereti Bratwurst
2013 március 27. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Amikor kezded azt érezni, hogy tévedhetetlen vagy, gyorsan állj meg, mert nem lettél polihisztor; csupán – mivel Te vagy a főnök – senki nem mond ellent neked, mi több, elragadónak találja minden ötletedet.
Tölts egy napot Bécsben, máris helyreáll az önértékelésed!
Huppanj le egy 17 éves srác mellé a vonaton, már ennyi elég lenne. Öledben a kinyomtatott (!) Facebook hirdetési szabályzat. Vadul karikázol. A melletted ülő lányos hajút ez annyira megbabonázza, hogy lecsukja a tabletjét és őszintén érdeklődik, mit művelsz. Amikor elmondod, azt hiszi viccelsz, és posztolja, amikor kiderül, hogy nem.
A Westbahnhof-on indíts egy döner szendviccsel. A török árus menetrendszerűen megdicséri a Goethe Intézetben töltött tinédzserkorod. Ne örülj,innen már csak lefelé lesz!
Legyen terved! Csak úgy lődörögni nem ér! Éles helyzetek kellenek! Szedjél össze egy bécsi vacsorára való alapanyagot! Kalandvágyból lépj be azonnal egy henteshez, és vegyél A, (kezdőknek): borjú combot, B, (haladóknak) marha felsálat. Na, hogy megy? Ugye, hogy nem is vagy a szavak embere? Már dadogsz és magadon próbálod elmutogatni a bélszínt! Jól van, szépen haladsz! Érdekes bécsi szelet lesz ebből!
A zöldségesnél 3 percet kapsz arra, hogy kiválasszad a krumplisalátának való alapanyagot az A-E betűjelű zsákocskák közül. Óra indul! Eddig nem is tudtad elképzelni, hogy a főzni ige ennyi igekötővel szerepelhet (a sógorok alaposak, főzési mód szerint osztályozzák a krumplit)! Ne vacillálj, mit jelent vajon a „festkochen”, már csak 1,5 perced maradt! Összezavarodva átpakolod a teljes polcot és megsemmisülve gong szó előtt elhagyod az üzletet.
Az eceteknél már csak a cipőd jelzi, hogy top-manager vagy. Megérkeztél a ló másik oldalára, némán kóstolsz és hang nélkül barkochbázol az eladóval, igen-nem-re vagy képes. Úgy döntesz, a kakukkfű elmutogatásával nem szolgáltatsz fotó témát a többi turistának.
A végzetes sebet a kolbászos standon szenveded el, amikor a megérdemelt Bratwurst (sült kolbász)-odhoz egy kérdést is kapsz „rot-weiss?” (piros-fehér) formájában. Amire összeáll a kép, hogy ketchup-majonéz igényeidet próbálták felmérni, az eladó már nem is emlékszik rád.
Van még nyoma a zsenialitásodnak? … Sejtettem! Indulhatsz haza! Fél év múlva ugyanekkor, ugyanitt, Grünkohl-t főzünk!
Dr. Szöszi
2013 március 26. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Szőke nőként legjobb, ha előbb lépsz, mint a többiek – és kifigurázod saját magad, ha a helyzet megkívánja.
Biztos van olyan veled egy idős nő (fogalmazzunk úgy, hogy még éppen volt úttörő) aki tartja az iramot a 16 évesekkel technológiai fronton. Téged e témában az fest le legjobban, ahogy bűvészi bravúrral dugdosod a leejtés végett barbár módon megragasztott nyomkodós okos telefonodat Életed Párja előtt. Félsz, nehogy meglepjen egy szuper trendi érintőssel. Ugyanis nem érti, hogy ez az utolsó bástyád, ahol nem kell, hogy up-to-date legyél. Négy évesen úgy lázadtál, hogy telefirkáltad a falat, most csak vágysz rá, de gyáva vagy, hát suttyomban celluxozod a hőn szeretett elavult telefonod.
Egyéb téren ugyanis a nyomás miatt top-on kell legyél. Webshop-ot üzemeltetsz. Hetente oroszlánok közé veted magadat kölyök képű informatikai zsenikkel való percdíjas konzultáció formájában. Mára már konkrét módszered van e szakértőkből a tévedhetetlen típusúak amortizálására. Alapszabály: Az Ő pályájukon nem győzhetsz. Olyan helyzetbe kell sodornod őket, ahol kiesnek a szerepükből.
1. Csak pislogj! Amiben Ő jó, abban Te úgy is a szomszéd macskája szintjén vagy. Hagyjad, hogy csak egy kedves szőkeségnek nézzen és tagolja a mondatokat! Nem kell rájátszanod. Elég, ha kimondod, hogy Barbie ruhákkal foglalkozol. (Ha kiderül, hogy szellemi képességnek nem vagy híján, versengeni kezd!)
2. Ceruzával jegyzeteljél! Várj türelemmel, eljön a Te időd! A lélektanilag legfontosabb pillanatban (amikor már olyan magasról néz, hogy alig lát) kérjél Tőle kölcsön egy radírt! Néhány másodpercig elfelejt levegőt venni és 100%-ig biztos lehetsz benne, hogy elfelejti, hol tartott minden eddigi virtuális ténykedésed sárba tiprásában!
3. Rajzoljad le a képernyőt a füzetedbe (szépen, precízen) és kis nyilakkal írjad is oda, melyik gomb, mire való! (Ha már csak a homloka izzad, de nem dobol az ujjaival, jó úton jársz, fárad!)
4. Az illetőben még mindig van nyoma gőgnek? Színezz! (Pontozásos meccs esetén nincs kétség, kinek a keze fog magasba lendülni!)
5. Kiütésre játszol? Kutass pár percet a táskádban és üdvözült mosollyal húzzad elő a faragódat!
Egy igazi szőke nővel nem tud mit kezdeni a legjobb Google szakértő sem. Küzd szívósan, majd feladja. A legirreálisabb kérdésekre is válaszol, ad absurdum, már Ő is rajzol, mindent megtesz a szabadulásért. Nem is sejti, hogy életedben nem figyeltél ennyire, mint most, amikor látszólag csak a ceruzáddal játszol. Egy hét múlva küldjél Neki egy linket az új, tökéletes üldözős-Google kampányodról. Most már használhatsz összetett mondatokat, így is – úgy is olyan értetlenül néz majd, mint amikor nem volt meg a dobozban minden elem az új Star Wars űrhajójához!
(Ez persze csak addig tart, amíg meg nem találod az IGAZIT. Legszívesebben az asztalod sarkára ültetnéd és élő Súgót csinálnál belőle, de ez némileg emberi jogi szabályokba ütközik. Virtuálisan azért odaláncoltad az asztallábhoz, Ő az 1-es gomb a gyorshívóban.)
Bizniszvumen sztájl
2013 március 18. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Érezted már úgy magad, mintha a Monopoly-ból egyszer csak a Gazdálkodj okosan-ba kerültél volna, hátad mögött két szállodasorral egy olyan világba, ahol a többi játékos takarékbetétkönyvre hajt?
Mindenki a világ egy ici-pici szeletében mozog, ahogy telik az idő, a biztonságérzet iránti igény nő, a kalandvágy csökken – és ez így együtt azt a hamis érzetet kelti, hogy totálisan eligazodsz a világban, mert elfelejted, hogy nem merészkedsz a kerítésen túlra. Van egy tippem, hogy próbáljad ki, milyen lenne, ha elhagynád a szakmádat (ahol mindenkit ismersz, mi több téged is mindenki ismer, ahol már minden problémát láttál és a magabiztosságod kikezdhetetlen).
Ha multinál dolgozol, iratkozz be egy néptánc tanfolyamra! Nem túl trendi lépés, de hidd el, tanulságos. Először is kosztümben fogsz némi késéssel, futva, zihálva beesni hetven olyan ember közé, akik már fél órája békésen ott beszélgetnek és ilyen ruhadarabjuk soha sem volt, és nem is vágynak rá. Minden szem rád mered. Olyan vagy, mint egy pingvin a tyúkok között: mindannyian madarak vagytok, a repülésről csak álmodtok, mégsem hiszi el senki, hogy oda tartozol, hiába kezdenél el kapirgálni.
A helyzetet mentve ledobod a zakódat. Ettől csak egy pillanatra nyugszol meg, mert a helyzeten koránt sem javítottál, de erre csak öt perc múlva jössz rá. Most már kapsz levegőt a magassarkúban rohanás után és végig tudsz nézni a tanuló társakon. Egy kezeden meg tudod számolni, hány nő van rajtad kívül, aki nem tett meg mindent azért, hogy ezt más észre ne vegye. Ekkor rádöbbensz, hogy nem pingvin vagy, hanem páva.
Azzal biztatod magad, hogy sebaj, a gondosan eltitkolt versenytáncos múltad majd segít, veled lesz a legjobb minden bajuszosnak táncolni. (Sehol máshol nem látsz 40 év alatti bajuszost, csak itt. Egy kupac aranyos népmese hős pörget meg.) Ez az illúzió legalább fél óráig a tiéd lehet, amikor is a a tanerő megállítja a zenét és megkérdezi, láttál-e már olyan parasztasszonyt, aki ilyen balettosan csapja hátra a fejét minden egyes forgásnál és spiccben pihenteti a lábát, míg a férfi legényest táncol előtte.
A teljes megsemmisülés felé közeledsz, amikor is már másodszor ér hozzád a körben egy kis köpcös tanerő. Szóra sem méltat, de egészen biztos vagy benne, hogy napközben osztályfőnök és a szerepéből Ő sem tud kilépni. Olyan szigorúan néz, hogy agyalni kezdesz, mit válaszolsz, ha neked szegezné a kérdést, mikor voltak a pun háborúk. Forgat, rángat, épp szólnál, hogy a karod a tiéd, hagyja meg neked, amikor odadobja, hogy „nem vagy elég asszonyos”. A fejedben a „hála az égnek” mondat fogalmazódik meg, de a helyzetet oldván megkérdezed, odaadjad-e az ellenőrződet. A pillantásából lemérve ez hiba volt.
A körben következőt megkérdezed, hogyan lehetne a vállfát kivenni az Úr kockás inge alól, amikor is megtudod, hogy egy neves budapesti katolikus gimnázium igazgatójának ajánlottad fel az osztályfőnöki intő beírásának lehetőségét. Ettől fülig fut a szád, de úgy fest, te vagy az egyetlen, akit az Úr posztja nem hat meg. A helyzetet gyorsan átkonvertálod a saját világodra és való igaz, hogy a Bankszövetség Elnökével nem poénkodtál volna ebben a szituációban, kitépted volna a karod és odaadod.
Telnek a hetek, próbálsz középutat találni a paraszting és a Van Laack blúzod között. Egy átkötős, lágy esésű ruhára esik a választásod, megveszed három színben. (Ekkor még nem tudod, hogy “rettentő változatosan” két évig minden szerdán ezekben pompázol.) Térd alá ér, munkahelyre tökéletes, pörgés közben repül. Telitalálat – a Te fejedben. Ugyanis hétről hétre a körben hozzád ér a Tanerő és pillantásának szigora nem tompul. Egy napon átszakad a gát és a semmiből neked szegezi a kérdést, mivel foglalkozol. Gyors fejszámolással latolgatod az esélyeidet, melyik énedet is valljad be. „Az X főiskolán tanítok óraadóként.” Az arcán döbbenet, hiszi is, meg nem is, mosolyogsz szelíden, érzed a diadalt, a saját pályáján vitted döntetlenre a meccset.
… majdnem.„Ebben a ruhában???” – hangzik el a gyilkos válasz, ami biztosít arról, hogy ebbe a körbe soha az életben nem fogsz tudni beilleszkedni, de nem is kell, imádod a zenét, a tánc elvarázsol, megtartod kihívásnak ezt a heti három órát. Majd az egész életedet áthelyezed egy másik világba, ahol senki sem ismer és Te sem a szabályokat. Már tornacipőben vagy és farmerben, így mászol a textil nagykereskedésben a polcok tetejére. Rendelés közben megkérdezik ki vagy. Tiéd a cég – vallod be, miközben próbálod leporolni a kapucnis pulcsidat. Néznek rád döbbenten és halkan megjegyzed –igen, ebben a ruhában!
Men, men, men
2013 május 23. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Férfiak a vásárban, avagy így engedjed el a férjedet egyedül nézelődni.
Szíved csücskei a testben alig jelen levő egyetemista srácok. A stand előtt ábrándozó fiús mamákkal együtt fellelhetők, akik fennhangon vetik oda a mögöttük kosarat cipelő, – tegnapi buli nyomait egyértelműen viselő -, borostás fiúknak, hogy “ajánlom, legyen lány unokám!” Piaci rést fedeztél fel általuk, mert egy “alattam a föld – megnyitó” gombnak ilyenkor nagy keletje lenne. E lélektani pillanatban ugyanis semmi más nem segít, főleg Te nem, aki egyszer arra is vetemedtél, hogy együttérzésed jeléül rákacsintottál a srácra. Egy volt a bökkenő, elfelejtetted, hogy az ennyi idősek szoktak mostanában a villamoson neked csókommal köszönni.
Nem hagyhatók ki a vásárba női kísérő nélkül érkező, szuper trendi férfiak, akik semmi pénzért nem állnának meg a combfixes Barbie-k előtt, de a szomszéd standnál ácsorogva (- a bio-szappan mitől macsósabb? -) percekig hanyagul visszafele pislognak. Azt nem lehet mondani, hogy bátorítod őket, mert hasonlóan gyerekesen viselkedve oda sem nézel, szemben a kolléganőddel, akit kötelezel erre.
A leggyakoribb típus a lelkiismeretfurdalásos (öntudatos mini-nőjének mindent megvásároló) édesapa Ilyenkor ne hívjad fel Jóanyádat, döbbenten taglalva a mai öt évesek profizmusát, mert megkapod azonnal, hogyan lett ennyi idősen egy fél fizetésbe kerülő lakkcipőd a jugoszláv nyaralás alatt.
Meglepetés csapat a zavarba hozósok, ezen uraknak több kategóriája van. A hat év alatti olyan kérdést tesz fel, amiben csak a kötőszavakat érted (hozzá megvetően néz, amikor látja a szemeden, hogy több algoritmust futtatsz egyszerre mindennemű eredmény nélkül). A vicces-ugratós, egyedül kóborló, elvált Barbie felől érdeklődő (először azért nézel kitágult pupillával, mert fogalmad sincsen, mit szeretne az illető, a következő tizenhat esetben azért toporogsz, mert végighallgathatod újra és újra a viccet, miszerint az elvált Barbie biztos drágább, mert jár vele Ken lakása és kocsija is.) No és itt a pajzán vicceket mesélő, abba többször belekavarodó bácsi. Ez egy külön blog-ot megérne, milyen szánalmas (és eredménytelen) menekülési performance-okat adsz elő.
Vannak vevők, akik nem furcsák, Te leszel az tőluk, ugyanis simogatod őket. Erről le kéne szoknod mindenképpen, de amikor eléd áll egy hét éves kis srác és az összegyűjtött tízforintosaiból zsákbamacskát vesz a húgának – elsőként nagyon profi módon nem akarod elfogadni a pénzt, aztán meg össze-vissza ölelgeted a fülig pirulva elfutni szándékozó gyereket.
A földbe cövekelők: gumibugyis kisfiúval érkező édesapák, akiknek a csemetéje csak akkor hagyja abba a keserves sírást, ha egy Barbie-t adsz a kezébe (innentől boldogság és kis hurka ujjakkal műanyag baba simogatás). A hiba lehetőség itt a legnagyobb: semmilyen körülmények között ne keressed fülig futott szájjal a szemkontaktust az “én fiam a legkeményebb” c. álmait éppen temető, önmegsemmisülő édesapával. Hagyni kell nekik egy kis időt, míg összeszedik magukat – megkönnyebbült sóhaj nyerhető ki belőlük, ha mögéjük állva odasúgod, szerinted nem akkora tragédia, ha a fiúk egy szép testű nőre vágyik!
Minden csipkelődő megjegyzés ellenére szíved tele hálával, amiért az erősebbik nem szívesen időzik a Liliomkertben a hat éves kislányoknak szóló kis szigetednél.
(A kép nem puszta illusztráció, két hete készítette egy fotós a vásárban nyíló lila akácokról.)