Második első Barbie

2013 március 6. | Szerző: Pinkscroll

A pedagógus gyerek külön fajta. Egyedi teremtmény. Tudományos alapú nevelést kap, gyerekek által sokat próbált szülőktől, akiknek nincsen új a nap alatt. A gólya hiába pottyantja az embert két mérnök karjába, amire derékig ér magának ,mindkettő pedagógus. Innen az út kikövezve afelé, hogy ha hősünk lány, nem kap Barbie-t. Vagyis kap, mert ugye az okos szülő tudja, hogy ezért utólag „tehetnek a szemére hányást”… Kap, de olyan későn, hogy már minek.

A helyzeten az ügyes kezű nagyi képes finomítani, face lifting-gel, azaz királylányos ruhák helyett nőies Barbie ruhák varrásával, mely még egy 12 évest – akiben már mocorog  a NŐ – is leköt.

Elröppen húsz év, és  az ember cégesnek mondott okokból elindul venni SAJÁT MAGÁNAK egy Barbie-t.  Ehhez kellően jó helyen él Bécsben, ahol a kínálattól szédülve válogathat egy gigantikus játékáruházban, közben az orra alatt leszólhatja a mellette válogató 5 éves választását, a hisztiző gyerek miatt önmagát megadó, és műanyag Justin Bieber-t kosárba tevő apukát, a Barbie utánzatot választó nagymamát, a Barbie műköröm készletet behappoló 8 évest és irtó büszkén vonulhat a pénztárhoz a legszebb babával. Mert megérdemli.  Mert hat hete mást sem csinál, mint végtelen dimenziójú Excel táblákban üzleti tervet kovácsol, ami végre kész … az első verzió kész és működni fog, és hvg címlap lesz … és kell hozzá legalább egy Barbie, végre.