Stand evolúció
2013 május 16. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Eláruljam, hogyan lehet elérni, a teljes Balaton-felvidéken "mosolyt fakasztó" közbeszéd tárgya váljon az emberből?
A naivitás és a tudás olyan mixét kell a helyiek elé tárni, ami korra és nemre való tekintet nélkül megállásra készteti Őket!
Hallottál mar a Liliomkert vásárról? Ez egy kis csoda hely. Beleszeretni nem nehéz. Ex-multi-kulti-marketingesként Barbie ruha standot üzemeltetni ott annál inkább!
Indításként meg kell jelenni egy méretre szabott, koromfekete - orgona lila pulttal. Ettől megállnak a levegőben a szomszéd asztalokra éppen felteríteni szánt virágos terítők. A marketing könyvek 4P-jerol soha sem hallott, fafaragó és kerámikus urakat simán le lehet fagyasztani percekre - csípőre tett tartásban -, amikor konstatálják, hogy standhoz harmonizáló egyen-öltözetben virítotok a Barbie-k mögött.
Egy oroszlán kikötéséhez is használható lánccal (pesti biztonsági szinthez szokva), óriási csörömpöléssel kell rögzíteni az EU szabvány pénzkazettát az asztal lábához ... Négykézláb a pult alatt azért bevillan bajai gyermekkorod nagyiddal a piacon, aki a kötényébe gyűrte az ötszázasokat ... De meg ne hátrálj, hisz profi vagy, van róla egy kupac diplomád, hogy értesz a marketinghez!
Felméred a konkurenciát. A web-kódos szórólapokra épülő PR-od "halványan" különbözik a szomszéd gazdáétól, aki közli a sütőtök palántára teljesen hiába váró durcás vevővel, hogy ne hívogassa mobilon hét közben, nem fogja folyton leállítani miatta a traktort! (Nem mellesleg olyan sor áll Nála, hogy megesz a sárga irigység.) A medvehagyma-pesto árus lányt pedig tíz perces gyorstalpalón haladéktalanul meg akarod tanítani az árképzés tudományára, de szigorúan csak azután, hogy fél pár Barbie cipő áráért egy kosárnyi portékától megszabadítottad. (A tűzzománcos lány még nem tudja, hogy jövő héten Ő van soron.)
A kecskesajt árus bio-gazdában nincsenek előítéletek, kóstolót hoz friss kenyérrel. Rávetnéd magad, de a glutén- és laktóz érzékenységed némileg visszatart (már látod magad előtt, hogyan ájulnál be a szuper trendi standod alá). A "paleolit" szó össze is zavarja, csak azt konstatálja, hogy egy katonát sem vagy hajlandó lenyelni. (Szolid értelmiségi Öcséd a sztori hallatán halkan csak annyit kérdez: - Téged hogy' nem vertek ott meg??)
A rendszer három órával nyitás után belülről kezd bomlani. Úgy fest, a reggel óta enni-inni nem hagyott (nem illik a vevők előtt rágni, hé!) kolleginád a pultjánál nyilvánosan szoptató édesanya láttán szívesebben átpártolna a bőrdíszmű business-be a jobb munkafeltételek miatt.
Mondjuk ki, összekeverted ez kincsesdoboz-szerű liget-vásárt a WAMP-pal és minden olyan pesties, tankönyvszagú dolgot elkövettél, amivel elérted, hogy fejcsóválva rólad beszélhessenek a helyiek ... de aztán mégsem, mert lett jobb sztorijuk rólad.
Nem te voltál ügyes. Az Égiek megsajnáltak és a semmiből jött viharos szélnek köszönhetően a tuti standod pillanatok leforgása alatt vitorlává változott. A Barbie-kat ezüst nyakláncostól végigsöpörte a kavicsos úton. Így kell mindenkit bevonni a Barbie üzletbe: sikítva, majd megadóan könnyezve röhögve futkosni a fa játék és tökmagolaj árusokkal egyetemben - a látványtól ledöbbent vevők lába között cikázva - az elszabadult műanyag nők és mini bőrdzsekik után.
(Egész nyáron kint leszünk a vásárban, úgy érzem, lesz miről írnom!)
Men, men, men
2013 május 23. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Férfiak a vásárban, avagy így engedjed el a férjedet egyedül nézelődni.
Szíved csücskei a testben alig jelen levő egyetemista srácok. A stand előtt ábrándozó fiús mamákkal együtt fellelhetők, akik fennhangon vetik oda a mögöttük kosarat cipelő, – tegnapi buli nyomait egyértelműen viselő -, borostás fiúknak, hogy “ajánlom, legyen lány unokám!” Piaci rést fedeztél fel általuk, mert egy “alattam a föld – megnyitó” gombnak ilyenkor nagy keletje lenne. E lélektani pillanatban ugyanis semmi más nem segít, főleg Te nem, aki egyszer arra is vetemedtél, hogy együttérzésed jeléül rákacsintottál a srácra. Egy volt a bökkenő, elfelejtetted, hogy az ennyi idősek szoktak mostanában a villamoson neked csókommal köszönni.
Nem hagyhatók ki a vásárba női kísérő nélkül érkező, szuper trendi férfiak, akik semmi pénzért nem állnának meg a combfixes Barbie-k előtt, de a szomszéd standnál ácsorogva (- a bio-szappan mitől macsósabb? -) percekig hanyagul visszafele pislognak. Azt nem lehet mondani, hogy bátorítod őket, mert hasonlóan gyerekesen viselkedve oda sem nézel, szemben a kolléganőddel, akit kötelezel erre.
A leggyakoribb típus a lelkiismeretfurdalásos (öntudatos mini-nőjének mindent megvásároló) édesapa Ilyenkor ne hívjad fel Jóanyádat, döbbenten taglalva a mai öt évesek profizmusát, mert megkapod azonnal, hogyan lett ennyi idősen egy fél fizetésbe kerülő lakkcipőd a jugoszláv nyaralás alatt.
Meglepetés csapat a zavarba hozósok, ezen uraknak több kategóriája van. A hat év alatti olyan kérdést tesz fel, amiben csak a kötőszavakat érted (hozzá megvetően néz, amikor látja a szemeden, hogy több algoritmust futtatsz egyszerre mindennemű eredmény nélkül). A vicces-ugratós, egyedül kóborló, elvált Barbie felől érdeklődő (először azért nézel kitágult pupillával, mert fogalmad sincsen, mit szeretne az illető, a következő tizenhat esetben azért toporogsz, mert végighallgathatod újra és újra a viccet, miszerint az elvált Barbie biztos drágább, mert jár vele Ken lakása és kocsija is.) No és itt a pajzán vicceket mesélő, abba többször belekavarodó bácsi. Ez egy külön blog-ot megérne, milyen szánalmas (és eredménytelen) menekülési performance-okat adsz elő.
Vannak vevők, akik nem furcsák, Te leszel az tőluk, ugyanis simogatod őket. Erről le kéne szoknod mindenképpen, de amikor eléd áll egy hét éves kis srác és az összegyűjtött tízforintosaiból zsákbamacskát vesz a húgának – elsőként nagyon profi módon nem akarod elfogadni a pénzt, aztán meg össze-vissza ölelgeted a fülig pirulva elfutni szándékozó gyereket.
A földbe cövekelők: gumibugyis kisfiúval érkező édesapák, akiknek a csemetéje csak akkor hagyja abba a keserves sírást, ha egy Barbie-t adsz a kezébe (innentől boldogság és kis hurka ujjakkal műanyag baba simogatás). A hiba lehetőség itt a legnagyobb: semmilyen körülmények között ne keressed fülig futott szájjal a szemkontaktust az “én fiam a legkeményebb” c. álmait éppen temető, önmegsemmisülő édesapával. Hagyni kell nekik egy kis időt, míg összeszedik magukat – megkönnyebbült sóhaj nyerhető ki belőlük, ha mögéjük állva odasúgod, szerinted nem akkora tragédia, ha a fiúk egy szép testű nőre vágyik!
Minden csipkelődő megjegyzés ellenére szíved tele hálával, amiért az erősebbik nem szívesen időzik a Liliomkertben a hat éves kislányoknak szóló kis szigetednél.
(A kép nem puszta illusztráció, két hete készítette egy fotós a vásárban nyíló lila akácokról.)