avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
„Egy igazi nő mindig combfixet visel!”– mondja ki az ítéletet a női nem felett Tomi, miközben te Harry Potter-ként próbálod láthatatlanná tenni a csíkos zoknidat, ami csendesen duzzog e mondat hallatán a farmerod alatt.
Persze a dolog kattog az agyadban, és elhatározod, Barbie-nak márpedig lesz combfixe. Amikor rádöbbensz, hogy a Mattel sem gyárt ilyet (valószínűleg nem véletlenül), nem kerekedik felül a józan eszed, hanem még nagyobb fordulatszámra kapcsolsz “csak azért is” üzemmódban.
Jó napot szerzel vagy húsz embernek, amikor beszélsz Magyarország összes kötőgépsor tulajdonosával és forgalmazójával, ugyanis kivétel nélkül azt hiszik, valamelyik mókás rádió hívta fel őket azzal, hogy Barbie combfixet szeretnének gyártatni. Még egy kétségbeesett kísérletet teszel a cipőfűző gyártóknál, de ekkora már te is abszurdnak érzed a helyzetet és úgy kezdesz minden beszélgetést, hogy „Nem fogja elhinni, mivel keresem! Ha nem ül, üljön le azonnal!”
Miután németül is hülyét csináltál magadból 270 Ft/perc, biztossá válik, hogy egész Európában nincsen olyan gép, ami neked kellene. Pár nap toporgás után kikeresed a szótárban, mi angolul a combfix és elkezdesz leveleket írni Hong Kong-ba. Az életed teljesen kifordul a nyolc óra időeltolódás miatt. A családi síelés alatt éjjel kettőkor az ágyban ülve karikás szemekkel gépelsz és elengeded a füled mellett, a „Mi van, kinyitott keleten a tőzsde?” megjegyzéseket.
Amikor megkapod az első válaszokat, felmerül benned, hogy valami egészen téves helyre regisztráltál. Lehetséges, hogy az alibaba.com által mégsem a kínai gyárak közvetítéséből lett a tulaj milliárdos, ugyanis a kapcsolattartó fiúk-lányok önmagukról küldenek félrebiccentett fejtartású képeket. Ezen egy hajnalai órán túllendülsz, de újabb bukkanó jön, ugyanis minden katalógusban kerek fenekű felnőtt nők tolják a popsijukat a kamara felé csodás combfixekben.
Vadul gépelni kezdesz, tőmondatokban magyarázva, hogy Barbie, műanyag baba, arra kéne combfix… Ez az, amit nem kellett volna ennyire kifejtened, ugyanis a katalógusok tartalma egy csapásra megváltozik – fejbúbig latexbe burkolt egyedek érdekes pózú képeivel lesz tele a levelesládád. Nem tudod eldönteni, sírjál, vagy nevessél. Azért az árakat megnézve pár percig fontolóra veszed, hogy ezzel kéne keresned. Nem tudod mennyi itthon egy cipzáras lakk szett korbáccsal, de ha 12-t rendelnél, 9 dollár lenne darabja.
A dolog a nyelvi akadályok és főként a színenként egy konténernyi előrevetített rendelési minimum miatt dugába dől részedről. A másik oldal nem adja fel ilyen könnyen, kivétel nélkül postacímet kér és termékminta küldéssel kecsegtet.
Fél év csönd – a keleti kaland rég feledésbe merül – amikor is üzenet vár a postaládában: kézbesíthetetlen méretű csomagod érkezett Hong Kong-ból, sürgősen fáradj be érte. Mi a manó! A posta sejtelmes:
– Mekkora a csomag, kocsival menjek?
– Hát, ahogy gondolja, végül is gyalog is elviheti!
– Akkor meg miért nem hozták ki?
– Az alakja miatt!
– Miért, milyen az alakja????
– Nem adhatunk telefonon felvilágosítást!
Mi a frászkarikát küldtek ezek fél év után, mihez kellett ennyi idő? A válasz családon belülről érkezik: ” Hát küldtek egy kis kínait, ennyi idő volt betanítani!”
Ezen persze „kacagsz”, de azért nem őszinte a mosolyod a postán sorban állva. A kínai két dimenziós, vagy felfújható, ugyanis egy fél asztalnyi 1 cm magas kartonnal egyensúlyozol, amit már a lépcsőfordulóban feltépsz. És előbukkan a Bayern München pólód szépen kifeszítve. Amit hivatalos helyen rendeltél meg, de úgy fest, ha Barbie combfixet nem is, a német rajongói termékeket Hong Kong-ban gyártják.
(Kis kínai helyett megbirkóztunk magunk a feladattal és jelentem, vagy húsz féle Barbie combfixet varázsoltunk:
http://pinkscroll.com/hu/catalog/also-ruhazat/harisnya
Barbie azóta is várja Tomitól a bókot, most, hogy – legalább Ő – igazi nő! )
