“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Más gyerekének/kutyájának a neveléséhez, no és mindenek előtt más vállalkozása vezetéséhez általában mindenki rettentően ért, Te is. Olyan okosakat mondasz, szinte csoda, hogy nem közli le azonnal hvg ... aztán nekifogsz a saját cégednek.
Első lépésként közlöd a családdal, hogy Te nem leszel olyan, mint MÁS, megoldasz mindent az iparművész munkatársakkal EGYEDÜL. Ebben a hitedben kb. 2 hétig megingathatatlan vagy, további 2 hónapig még tartod a látszatot. Majd egy gyenge pillanatodban felhívod az Anyósodat, hogy az irodalomtörténet végzetes lemaradást szenvedne-e némi szünettől, ugyanis itt állsz 3.000 párosítandó Barbie cipő felett némileg kilátástalanul.
Felbátorodsz. Senki sem lázad, csak egy halk kattanás jelzi, hogy az illető mögött becsapódott céged virtuális ajtaja. Nincs az a phd fokozat mennyiség, ami Apósodat a terméktájékoztatók szabályos felvagdosásától, a testvéri gárdát a kórházi ügyelet alatti fordításoktól megmentené. Olyan sebességgel száguldasz a lejtőn, hogy elugrani sincs idejük. Köztiszteletben álló mérnök Édesapád fénysebességgel és magyarázat nélkül osztja meg Barbie-s bejegyzéseidet, mely az Audi-ban valódi hírré válik: "... pedig ez a Miki olyan rendes embernek tűnt!" Még akkor sem kapsz észbe, amikor szülő Anyád úgy veszi fel neked a telefont, hogy "Tessék, Pinkscroll Kft.”.
Minden barátod a nyaralás alatt lokális Barbie után rohangál, mellőzve példának okáért Zürich alapos megcsodálását. Azt a bizonyos sulykot Los Angelesig hajítod, ahol egy jó barátodról nincs az a marketinges fogás, ami lemosná a céges portán átvett (általad oda rendelt) tucatnyi Barbie küldemény ejtette foltot.
… Tényleg más lettél. De egészen másképp más az életed, mint a Modern Vállalati Pénzügyek ide vonatkozó fejezete szerint indokolt lenne. Egy cseppet több Barbie(d) van benne!
