“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Téridő kapu nem akkor nyílik, amikor vágysz rá, hanem amikor áthajítnak rajta, példának okáért a 42-es tömegközlekedési viszonylaton egy kedd reggel.
Ha nem akartál volna minden áron eredeti magyar népviseleti ruhákat az összes Barbie-ra, nem kellett volna körbefutod magas sarkúban a Határ úti megállót. Második találka egy mesekönyvbe illő széki nénivel. Hasztalan keresel a pesti tömegben egy kendős, sokszoknyás alakot. Már éppen feladnád, amikor a szemed megakad egy farmeros !!!, téged értetlenül figyelő, ám ennek semmi látványos jelét (integethetne, csókolom) nénin. (Az ember a figyelmeztető lövést soha sem veszi komolyan.)
Elindultok. A villamoson konstatálod, hogy vice versa húsz éves hibahatárral lövitek be egymás korát. Legalábbis erre fogod, hogy úgy beszél veled, mintha tizenhat lennél, és nem utolsó sorban úgy, mintha Szék-en volnátok. Körülnézel. Úgy fest, csak Te érzékeled, hogy ez még mindig a XIX. kerület, és elméletileg Te vagy itt a “főnök”. Először elnézően mosolyogsz, de a nap végére rájössz, hogy nem viccel. Ő lélekben tényleg ott, Te meg korodnál fogva rangban alatta itt.
Lepakoltatja veled a fél boltot. görnyedsz a textil gurigák alatt. A karodban valóban annyi izom van, mint egy fogkrémes tubusban, de nincs időd ezen viccelődni, mert fennhangon már meg is kaptad, hogy nem vagy elég asszonyos. (A két eladó már percek óta benneteket figyel és a pult alatt vinnyog.) Eljátszol a gondolattal, hogy mi történt volna multis életedben, ha egyetlen egyszer odadobtad volna a főnöködnek, hogy nem elég férfias… aztán a nap végére bebizonyítja, hogy nem tudsz te valóban semmit sem, amit egy jó asszonynak tudni kellene. Példának okáért – egy udvariasnak szánt kérdéssel lebuktatván önmagadat – kendőt kötni.
Este hétre egyetértesz már abban, hogy Széken az életben nem keltél volna el. Ülsz egy sámlin és megbabonázva nézed, ahogy játszi könnyedséggel körömmel pliszírozza a Barbie szoknyáidat. Jó eséllyel két órája nem pislogsz és nem tudod, hogy a megsemmisítő csapást magad idézed elő pár percen belül (a falon menyasszony képe, a házigazda gyermeke):
– Júj, de fiatal a lánya!
– Áh, ez nem most vót, má’ benne van a korban, 14 éves az onokám!
– (gyors fejszámolás, valószínűség számítás) Hát … azért, még nem lehet éppenséggel öreg!
– (Te Feri, hány éves is az Évi most? -32!) Na, látod, csillagom, mondtam én, hogy má’ nem fiatal!
Game Over!
