Relatív puliszka
2013 április 3. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Téridő kapu nem akkor nyílik, amikor vágysz rá, hanem amikor áthajítnak rajta, példának okáért a 42-es tömegközlekedési viszonylaton egy kedd reggel.
Ha nem akartál volna minden áron eredeti magyar népviseleti ruhákat az összes Barbie-ra, nem kellett volna körbefutod magas sarkúban a Határ úti megállót. Második találka egy mesekönyvbe illő széki nénivel. Hasztalan keresel a pesti tömegben egy kendős, sokszoknyás alakot. Már éppen feladnád, amikor a szemed megakad egy farmeros !!!, téged értetlenül figyelő, ám ennek semmi látványos jelét (integethetne, csókolom) nénin. (Az ember a figyelmeztető lövést soha sem veszi komolyan.)
Elindultok. A villamoson konstatálod, hogy vice versa húsz éves hibahatárral lövitek be egymás korát. Legalábbis erre fogod, hogy úgy beszél veled, mintha tizenhat lennél, és nem utolsó sorban úgy, mintha Szék-en volnátok. Körülnézel. Úgy fest, csak Te érzékeled, hogy ez még mindig a XIX. kerület, és elméletileg Te vagy itt a “főnök”. Először elnézően mosolyogsz, de a nap végére rájössz, hogy nem viccel. Ő lélekben tényleg ott, Te meg korodnál fogva rangban alatta itt.
Népművészetileg kifogástalan alapanyag vásárlása szándékával egy fűtetlen boltban készülsz kockára fagyni. A néni áll egy textil felett és vacillál. Feltör belőled menekülhetnék, dicsérni kezded a szóban forgó szövetet, csak mehess végre innen. Nénike néz rád: „Ezt akarja erre a babára adni??? De hát ez fiataloknak való szín, nem ennek!” A pupillád kitágul és csendben felvilágosítod a naivan non-stop derűs Barbie-t, hogy éppen „levénlányozták”!
Lepakoltatja veled a fél boltot. görnyedsz a textil gurigák alatt. A karodban valóban annyi izom van, mint egy fogkrémes tubusban, de nincs időd ezen viccelődni, mert fennhangon már meg is kaptad, hogy nem vagy elég asszonyos. (A két eladó már percek óta benneteket figyel és a pult alatt vinnyog.) Eljátszol a gondolattal, hogy mi történt volna multis életedben, ha egyetlen egyszer odadobtad volna a főnöködnek, hogy nem elég férfias… aztán a nap végére bebizonyítja, hogy nem tudsz te valóban semmit sem, amit egy jó asszonynak tudni kellene. Példának okáért – egy udvariasnak szánt kérdéssel lebuktatván önmagadat – kendőt kötni.
Este hétre egyetértesz már abban, hogy Széken az életben nem keltél volna el. Ülsz egy sámlin és megbabonázva nézed, ahogy játszi könnyedséggel körömmel pliszírozza a Barbie szoknyáidat. Jó eséllyel két órája nem pislogsz és nem tudod, hogy a megsemmisítő csapást magad idézed elő pár percen belül (a falon menyasszony képe, a házigazda gyermeke):
– Júj, de fiatal a lánya!
– Áh, ez nem most vót, má’ benne van a korban, 14 éves az onokám!
– (gyors fejszámolás, valószínűség számítás) Hát … azért, még nem lehet éppenséggel öreg!
– (Te Feri, hány éves is az Évi most? -32!) Na, látod, csillagom, mondtam én, hogy má’ nem fiatal!
Game Over!
Ez az egyenes derekú keménység tényleg hiányzik belőled, de ha igazán őszinte vagy önmagaddal szemben, irigyled ezt a varázs kezű kendős formációt azért, hogy bennük nagyon is megvan. Nyárra ki kéne menned Hozzájuk “tréningre”. Még van esélyed, hogy szóba álljanak veled, nem tudják, hogy puliszkát sem tudsz főzni!
Másképp más
2013 április 4. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Más gyerekének/kutyájának a neveléséhez, no és mindenek előtt más vállalkozása vezetéséhez általában mindenki rettentően ért, Te is. Olyan okosakat mondasz, szinte csoda, hogy nem közli le azonnal hvg ... aztán nekifogsz a saját cégednek.
Első lépésként közlöd a családdal, hogy Te nem leszel olyan, mint MÁS, megoldasz mindent az iparművész munkatársakkal EGYEDÜL. Ebben a hitedben kb. 2 hétig megingathatatlan vagy, további 2 hónapig még tartod a látszatot. Majd egy gyenge pillanatodban felhívod az Anyósodat, hogy az irodalomtörténet végzetes lemaradást szenvedne-e némi szünettől, ugyanis itt állsz 3.000 párosítandó Barbie cipő felett némileg kilátástalanul.
Felbátorodsz. Senki sem lázad, csak egy halk kattanás jelzi, hogy az illető mögött becsapódott céged virtuális ajtaja. Nincs az a phd fokozat mennyiség, ami Apósodat a terméktájékoztatók szabályos felvagdosásától, a testvéri gárdát a kórházi ügyelet alatti fordításoktól megmentené. Olyan sebességgel száguldasz a lejtőn, hogy elugrani sincs idejük. Köztiszteletben álló mérnök Édesapád fénysebességgel és magyarázat nélkül osztja meg Barbie-s bejegyzéseidet, mely az Audi-ban valódi hírré válik: "... pedig ez a Miki olyan rendes embernek tűnt!" Még akkor sem kapsz észbe, amikor szülő Anyád úgy veszi fel neked a telefont, hogy "Tessék, Pinkscroll Kft.”.
Minden barátod a nyaralás alatt lokális Barbie után rohangál, mellőzve példának okáért Zürich alapos megcsodálását. Azt a bizonyos sulykot Los Angelesig hajítod, ahol egy jó barátodról nincs az a marketinges fogás, ami lemosná a céges portán átvett (általad oda rendelt) tucatnyi Barbie küldemény ejtette foltot.
… Tényleg más lettél. De egészen másképp más az életed, mint a Modern Vállalati Pénzügyek ide vonatkozó fejezete szerint indokolt lenne. Egy cseppet több Barbie(d) van benne!