“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Amikor kezded azt érezni, hogy tévedhetetlen vagy, gyorsan állj meg, mert nem lettél polihisztor; csupán – mivel Te vagy a főnök – senki nem mond ellent neked, mi több, elragadónak találja minden ötletedet.
Huppanj le egy 17 éves srác mellé a vonaton, már ennyi elég lenne. Öledben a kinyomtatott (!) Facebook hirdetési szabályzat. Vadul karikázol. A melletted ülő lányos hajút ez annyira megbabonázza, hogy lecsukja a tabletjét és őszintén érdeklődik, mit művelsz. Amikor elmondod, azt hiszi viccelsz, és posztolja, amikor kiderül, hogy nem.
A Westbahnhof-on indíts egy döner szendviccsel. A török árus menetrendszerűen megdicséri a Goethe Intézetben töltött tinédzserkorod. Ne örülj,innen már csak lefelé lesz!
Legyen terved! Csak úgy lődörögni nem ér! Éles helyzetek kellenek! Szedjél össze egy bécsi vacsorára való alapanyagot! Kalandvágyból lépj be azonnal egy henteshez, és vegyél A, (kezdőknek): borjú combot, B, (haladóknak) marha felsálat. Na, hogy megy? Ugye, hogy nem is vagy a szavak embere? Már dadogsz és magadon próbálod elmutogatni a bélszínt! Jól van, szépen haladsz! Érdekes bécsi szelet lesz ebből!
A zöldségesnél 3 percet kapsz arra, hogy kiválasszad a krumplisalátának való alapanyagot az A-E betűjelű zsákocskák közül. Óra indul! Eddig nem is tudtad elképzelni, hogy a főzni ige ennyi igekötővel szerepelhet (a sógorok alaposak, főzési mód szerint osztályozzák a krumplit)! Ne vacillálj, mit jelent vajon a „festkochen”, már csak 1,5 perced maradt! Összezavarodva átpakolod a teljes polcot és megsemmisülve gong szó előtt elhagyod az üzletet.
Az eceteknél már csak a cipőd jelzi, hogy top-manager vagy. Megérkeztél a ló másik oldalára, némán kóstolsz és hang nélkül barkochbázol az eladóval, igen-nem-re vagy képes. Úgy döntesz, a kakukkfű elmutogatásával nem szolgáltatsz fotó témát a többi turistának.
A végzetes sebet a kolbászos standon szenveded el, amikor a megérdemelt Bratwurst (sült kolbász)-odhoz egy kérdést is kapsz „rot-weiss?” (piros-fehér) formájában. Amire összeáll a kép, hogy ketchup-majonéz igényeidet próbálták felmérni, az eladó már nem is emlékszik rád.
Van még nyoma a zsenialitásodnak? … Sejtettem! Indulhatsz haza! Fél év múlva ugyanekkor, ugyanitt, Grünkohl-t főzünk!
