Bizniszvumen sztájl

2013 március 18. | Szerző: Pinkscroll |

   “Kalandok a kézműves cégem körül,
     avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”

Érezted már úgy magad, mintha a Monopoly-ból egyszer csak a Gazdálkodj okosan-ba kerültél volna, hátad mögött két szállodasorral egy olyan világba, ahol a többi játékos takarékbetétkönyvre hajt?

Mindenki a világ egy ici-pici szeletében mozog, ahogy telik az idő, a biztonságérzet iránti igény nő, a kalandvágy csökken – és ez így együtt azt a hamis érzetet kelti, hogy totálisan eligazodsz a világban, mert elfelejted, hogy nem merészkedsz a kerítésen túlra. Van egy tippem, hogy próbáljad ki, milyen lenne, ha elhagynád a szakmádat (ahol mindenkit ismersz, mi több téged is mindenki ismer, ahol már minden problémát láttál és a magabiztosságod kikezdhetetlen).

Ha multinál dolgozol, iratkozz be egy néptánc tanfolyamra! Nem túl trendi lépés, de  hidd el, tanulságos. Először is kosztümben fogsz némi késéssel, futva, zihálva beesni hetven olyan ember közé, akik már fél órája békésen ott beszélgetnek és ilyen ruhadarabjuk soha sem volt, és nem is vágynak rá. Minden szem rád mered. Olyan vagy, mint egy pingvin a tyúkok között: mindannyian madarak vagytok, a repülésről csak álmodtok, mégsem hiszi el senki, hogy oda tartozol, hiába kezdenél el kapirgálni.

A helyzetet mentve ledobod a zakódat. Ettől csak egy pillanatra nyugszol meg, mert a helyzeten koránt sem javítottál, de erre csak öt perc múlva jössz rá. Most már kapsz levegőt a magassarkúban rohanás után és végig tudsz nézni a tanuló társakon. Egy kezeden meg tudod számolni, hány nő van rajtad kívül, aki nem tett meg mindent azért, hogy ezt más észre ne vegye. Ekkor rádöbbensz, hogy nem pingvin vagy, hanem páva.

Azzal biztatod magad, hogy sebaj, a gondosan eltitkolt versenytáncos múltad majd segít, veled lesz a legjobb minden bajuszosnak táncolni. (Sehol máshol nem látsz 40 év alatti bajuszost, csak itt. Egy kupac aranyos népmese hős pörget meg.) Ez az illúzió legalább fél óráig a tiéd lehet, amikor is a a tanerő megállítja a zenét és megkérdezi, láttál-e már olyan parasztasszonyt, aki ilyen balettosan csapja hátra a fejét minden egyes forgásnál és spiccben pihenteti a lábát, míg a férfi legényest táncol előtte.

A teljes megsemmisülés felé közeledsz, amikor is már másodszor ér hozzád a körben egy kis köpcös tanerő. Szóra sem méltat, de egészen biztos vagy benne, hogy napközben osztályfőnök és a  szerepéből Ő sem tud kilépni. Olyan szigorúan néz, hogy agyalni kezdesz, mit válaszolsz, ha neked szegezné a kérdést, mikor voltak a pun háborúk. Forgat, rángat, épp szólnál, hogy a karod a tiéd, hagyja meg neked, amikor odadobja, hogy „nem vagy elég asszonyos”. A fejedben a „hála az égnek” mondat fogalmazódik meg, de a helyzetet oldván megkérdezed, odaadjad-e az ellenőrződet. A pillantásából lemérve ez hiba volt.

A körben következőt megkérdezed, hogyan lehetne a vállfát kivenni az Úr kockás inge alól, amikor is megtudod, hogy egy neves budapesti katolikus gimnázium igazgatójának ajánlottad fel az osztályfőnöki intő beírásának lehetőségét. Ettől fülig fut a szád, de úgy fest, te vagy az egyetlen, akit az Úr posztja nem hat meg. A helyzetet gyorsan átkonvertálod a saját világodra és való igaz, hogy a Bankszövetség Elnökével nem poénkodtál volna ebben a szituációban, kitépted volna a karod és odaadod.

Telnek a hetek, próbálsz középutat találni a paraszting és a Van Laack blúzod között. Egy átkötős, lágy esésű ruhára esik a választásod, megveszed három színben. (Ekkor még nem tudod, hogy “rettentő változatosan” két évig minden szerdán ezekben pompázol.) Térd alá ér, munkahelyre tökéletes, pörgés közben repül. Telitalálat – a Te fejedben. Ugyanis hétről hétre a körben hozzád ér a Tanerő és pillantásának szigora nem tompul. Egy napon átszakad a gát és a semmiből neked szegezi a kérdést, mivel foglalkozol. Gyors fejszámolással latolgatod az esélyeidet, melyik énedet is valljad be. „Az X főiskolán tanítok óraadóként.” Az arcán döbbenet, hiszi is, meg nem is, mosolyogsz szelíden, érzed a diadalt, a saját pályáján vitted döntetlenre a meccset.

… majdnem.„Ebben a ruhában???” – hangzik el a gyilkos válasz, ami biztosít arról, hogy ebbe a körbe soha az életben nem fogsz tudni beilleszkedni, de nem is kell, imádod a zenét, a tánc elvarázsol, megtartod kihívásnak ezt a heti három órát. Majd az egész életedet áthelyezed egy másik világba, ahol senki sem ismer és Te sem a szabályokat. Már tornacipőben vagy és farmerben, így mászol a textil nagykereskedésben a polcok tetejére.  Rendelés közben megkérdezik ki vagy. Tiéd a cég – vallod be, miközben próbálod leporolni a kapucnis pulcsidat. Néznek rád döbbenten és halkan megjegyzed –igen, ebben a ruhában!