40 ropi

2013 március 8. | Szerző: Pinkscroll |

   “Kalandok a kézműves cégem körül,
     avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”

Tehetségesnek lenni többek között annyit jelent, hogy felismerjük a határainkat– ugyebár. Ha a ruha tervezés képessége ezen határon kívül látszik mutatkozni, akkor az ember elzarándokol az Iparművészeti Egyetemre. Egy nagy lepkehálóval befogja a jövő leendő nagy – jelenleg még tornacipős – divattervezőit. Engedélykérés az iskolától, majd a folyosók elárasztása hirdetésekkel. A versenyszellem azonnal felüti a fejét és nyomában a kísértés, hogy az esti nyomdai pakolás hirdetést felülragasszad, esetleg zsebre is tegyed, de rájössz, hogy fair vagy és profi, mi több felnőtt, tehát hagyod.

Alig érsz haza, ömlenek az e-mail-ek. Megy ez! – Gondolod, amíg el nem kezded olvasni.

Mindegyik letegez. Kivétel nélkül. Pont abban a korban vagy, amikor már megjött az eszed és még nem ment el, amikor már van pénzed és még bármire költheted, amikor már nem nézel ki annyira jól, de még azért kihúzhatod magad, az élet kerek és tökéletes … egy dolog van, amiben nem jutsz dűlőre saját magaddal: ha letegeznek, azért értetlenkedsz, ha nem, akkor azért!

Annak ellenére, hogy megígérted a családodnak és a barátaidnak, hogy nem fogod fárasztani őket a céged körüli bonyodalmakkal, hangosan kezded kommentálni a leveleket és három percenként felhívsz valakit, hogy ezt hallgassad meg, ezt nem hiszed el! … és életedben először elhagyja az a mondat a szádat, amiről azt hitted, hogy soha, mert ne nem olyan vagy, aki ilyet mond, hogy EZEK A MAI FIATALOK, BEZZEG AMIKOR MI VOLTUNK DIÁKOK. De most már mindegy, kimondtad és két percenként meg is ismételed.

A lokális mélypontot az „érdekel az állás, jól jönne 40 ropi.” egy mondatos levél hozza. Kész, feladod, ilyen nincs. Ezt nem hiszed el. Jól jönne negyven ropi? Újabb szónoklatot tartasz, hogy mitől tartottál az induláskor és ez igazán nem volt a tervben. Majd akad egy jó barát, aki megnyugtat, hogy vegyed fel a srácot, mert  ha jobban megnézzük, célratörő és dolgozni akar.

Éppen kezd normális színű fejed lenni, amikor megjön egy próba munka e-mail-en és a file neve a következő:  a_nonek.jpg.

(A történet pozitívan folytatódik, hiszen egy tucat volt iparművész hallgató, most már iparművész dolgozik a Pinkscroll-nál – élén a nevemre az e-mail címemből következtetni nem tudó kedvencemmel -, akiket szeretek és nagyra becsülök, de őket megtalálni embert próbáló feladat volt. Mindemellett hálás köszönet a családomnak, akiktől azonnal megkaptam az Y és Z generációról szóló pszichológiai könyvet, hogy felkészülhessek a kihívásokra. Még van mit tanulnom!)