“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Az ember (rendben… én, rendre nevelt közgazdász) fejében van egy kritikus út, ha vállalkozásba kezd. Ez ugyebár azon pontokat és azok összefüggéseit takarja, amelyeken végig kell menni, jelezvén a várható veszélyeket, alternatívákat. És az ember (ismét én) el is hiszi, hogy három diplomával ezt jól meg is tudja becsülni.
És egy szabadalmi nyomtatványnál azonnal kiderül, hogy nem. Ez bizony nincsen így. Először nagy sóhajjal rájössz, hogy nem szabadalom kell neked a márkaneved levédéséhez, hanem védjegy. De erre kizárásos alapon jöttél rá és fogalmad sincsen, mi az a védjegy. Valljad be kedves olvasó, hogy csak tippjeid vannak, válaszod nincs! Gigantikus telefonszámla (Bécs-Bp) árán az ügyfélszolgálati csevegések közben nem tudásod még mélyebb szintekre jut, de személyiségednek újabb oldalait fedezet fel, miszerint nem is vagy olyan türelmes, mint hitted. És se művelt, sem okos, mert az elhangzott mondatokból csak a kötőszavakat értetted. Ekkor veszel egy vonatjegyet, –persze naivan fix vonatra, mert azt hiszed, ezt személyesen egy nap alatt elintézed.
Elintézed, mert Te vagy a történet hőse, de ezt nem mondhatod el senkinek, elmondod hát mindenkinek.
11:57 kész, kivág, ragaszt! … még egyszer: kivág, ragaszt, XXI. század! Enyém a nap! Nem az enyém, délig van csak csekk befizetés, hű, még jó, hogy van három perc! De nem itt! Micsoda? Ez a hét, a négyben van!
És fut, szalad, rohan, körömcipő, kiskosztüm, mert megadjuk a módját, ajtót feltép, már rég nem elegáns, rácson dörömböl, kedvesek, kész. Mégis enyém a nap és a pinkscroll márkanév.
