Stand evolúció
2013 május 16. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Eláruljam, hogyan lehet elérni, a teljes Balaton-felvidéken "mosolyt fakasztó" közbeszéd tárgya váljon az emberből?
A naivitás és a tudás olyan mixét kell a helyiek elé tárni, ami korra és nemre való tekintet nélkül megállásra készteti Őket!
Hallottál mar a Liliomkert vásárról? Ez egy kis csoda hely. Beleszeretni nem nehéz. Ex-multi-kulti-marketingesként Barbie ruha standot üzemeltetni ott annál inkább!
Indításként meg kell jelenni egy méretre szabott, koromfekete - orgona lila pulttal. Ettől megállnak a levegőben a szomszéd asztalokra éppen felteríteni szánt virágos terítők. A marketing könyvek 4P-jerol soha sem hallott, fafaragó és kerámikus urakat simán le lehet fagyasztani percekre - csípőre tett tartásban -, amikor konstatálják, hogy standhoz harmonizáló egyen-öltözetben virítotok a Barbie-k mögött.
Egy oroszlán kikötéséhez is használható lánccal (pesti biztonsági szinthez szokva), óriási csörömpöléssel kell rögzíteni az EU szabvány pénzkazettát az asztal lábához ... Négykézláb a pult alatt azért bevillan bajai gyermekkorod nagyiddal a piacon, aki a kötényébe gyűrte az ötszázasokat ... De meg ne hátrálj, hisz profi vagy, van róla egy kupac diplomád, hogy értesz a marketinghez!
Felméred a konkurenciát. A web-kódos szórólapokra épülő PR-od "halványan" különbözik a szomszéd gazdáétól, aki közli a sütőtök palántára teljesen hiába váró durcás vevővel, hogy ne hívogassa mobilon hét közben, nem fogja folyton leállítani miatta a traktort! (Nem mellesleg olyan sor áll Nála, hogy megesz a sárga irigység.) A medvehagyma-pesto árus lányt pedig tíz perces gyorstalpalón haladéktalanul meg akarod tanítani az árképzés tudományára, de szigorúan csak azután, hogy fél pár Barbie cipő áráért egy kosárnyi portékától megszabadítottad. (A tűzzománcos lány még nem tudja, hogy jövő héten Ő van soron.)
A kecskesajt árus bio-gazdában nincsenek előítéletek, kóstolót hoz friss kenyérrel. Rávetnéd magad, de a glutén- és laktóz érzékenységed némileg visszatart (már látod magad előtt, hogyan ájulnál be a szuper trendi standod alá). A "paleolit" szó össze is zavarja, csak azt konstatálja, hogy egy katonát sem vagy hajlandó lenyelni. (Szolid értelmiségi Öcséd a sztori hallatán halkan csak annyit kérdez: - Téged hogy' nem vertek ott meg??)
A rendszer három órával nyitás után belülről kezd bomlani. Úgy fest, a reggel óta enni-inni nem hagyott (nem illik a vevők előtt rágni, hé!) kolleginád a pultjánál nyilvánosan szoptató édesanya láttán szívesebben átpártolna a bőrdíszmű business-be a jobb munkafeltételek miatt.
Mondjuk ki, összekeverted ez kincsesdoboz-szerű liget-vásárt a WAMP-pal és minden olyan pesties, tankönyvszagú dolgot elkövettél, amivel elérted, hogy fejcsóválva rólad beszélhessenek a helyiek ... de aztán mégsem, mert lett jobb sztorijuk rólad.
Nem te voltál ügyes. Az Égiek megsajnáltak és a semmiből jött viharos szélnek köszönhetően a tuti standod pillanatok leforgása alatt vitorlává változott. A Barbie-kat ezüst nyakláncostól végigsöpörte a kavicsos úton. Így kell mindenkit bevonni a Barbie üzletbe: sikítva, majd megadóan könnyezve röhögve futkosni a fa játék és tökmagolaj árusokkal egyetemben - a látványtól ledöbbent vevők lába között cikázva - az elszabadult műanyag nők és mini bőrdzsekik után.
(Egész nyáron kint leszünk a vásárban, úgy érzem, lesz miről írnom!)
Combfix küldetés
2013 május 11. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
„Egy igazi nő mindig combfixet visel!”– mondja ki az ítéletet a női nem felett Tomi, miközben te Harry Potter-ként próbálod láthatatlanná tenni a csíkos zoknidat, ami csendesen duzzog e mondat hallatán a farmerod alatt.
Persze a dolog kattog az agyadban, és elhatározod, Barbie-nak márpedig lesz combfixe. Amikor rádöbbensz, hogy a Mattel sem gyárt ilyet (valószínűleg nem véletlenül), nem kerekedik felül a józan eszed, hanem még nagyobb fordulatszámra kapcsolsz “csak azért is” üzemmódban.
Jó napot szerzel vagy húsz embernek, amikor beszélsz Magyarország összes kötőgépsor tulajdonosával és forgalmazójával, ugyanis kivétel nélkül azt hiszik, valamelyik mókás rádió hívta fel őket azzal, hogy Barbie combfixet szeretnének gyártatni. Még egy kétségbeesett kísérletet teszel a cipőfűző gyártóknál, de ekkora már te is abszurdnak érzed a helyzetet és úgy kezdesz minden beszélgetést, hogy „Nem fogja elhinni, mivel keresem! Ha nem ül, üljön le azonnal!”
Miután németül is hülyét csináltál magadból 270 Ft/perc, biztossá válik, hogy egész Európában nincsen olyan gép, ami neked kellene. Pár nap toporgás után kikeresed a szótárban, mi angolul a combfix és elkezdesz leveleket írni Hong Kong-ba. Az életed teljesen kifordul a nyolc óra időeltolódás miatt. A családi síelés alatt éjjel kettőkor az ágyban ülve karikás szemekkel gépelsz és elengeded a füled mellett, a „Mi van, kinyitott keleten a tőzsde?” megjegyzéseket.
Amikor megkapod az első válaszokat, felmerül benned, hogy valami egészen téves helyre regisztráltál. Lehetséges, hogy az alibaba.com által mégsem a kínai gyárak közvetítéséből lett a tulaj milliárdos, ugyanis a kapcsolattartó fiúk-lányok önmagukról küldenek félrebiccentett fejtartású képeket. Ezen egy hajnalai órán túllendülsz, de újabb bukkanó jön, ugyanis minden katalógusban kerek fenekű felnőtt nők tolják a popsijukat a kamara felé csodás combfixekben.
Vadul gépelni kezdesz, tőmondatokban magyarázva, hogy Barbie, műanyag baba, arra kéne combfix… Ez az, amit nem kellett volna ennyire kifejtened, ugyanis a katalógusok tartalma egy csapásra megváltozik – fejbúbig latexbe burkolt egyedek érdekes pózú képeivel lesz tele a levelesládád. Nem tudod eldönteni, sírjál, vagy nevessél. Azért az árakat megnézve pár percig fontolóra veszed, hogy ezzel kéne keresned. Nem tudod mennyi itthon egy cipzáras lakk szett korbáccsal, de ha 12-t rendelnél, 9 dollár lenne darabja.
A dolog a nyelvi akadályok és főként a színenként egy konténernyi előrevetített rendelési minimum miatt dugába dől részedről. A másik oldal nem adja fel ilyen könnyen, kivétel nélkül postacímet kér és termékminta küldéssel kecsegtet.
Fél év csönd – a keleti kaland rég feledésbe merül – amikor is üzenet vár a postaládában: kézbesíthetetlen méretű csomagod érkezett Hong Kong-ból, sürgősen fáradj be érte. Mi a manó! A posta sejtelmes:
– Mekkora a csomag, kocsival menjek?
– Hát, ahogy gondolja, végül is gyalog is elviheti!
– Akkor meg miért nem hozták ki?
– Az alakja miatt!
– Miért, milyen az alakja????
– Nem adhatunk telefonon felvilágosítást!
Mi a frászkarikát küldtek ezek fél év után, mihez kellett ennyi idő? A válasz családon belülről érkezik: ” Hát küldtek egy kis kínait, ennyi idő volt betanítani!”
Ezen persze „kacagsz”, de azért nem őszinte a mosolyod a postán sorban állva. A kínai két dimenziós, vagy felfújható, ugyanis egy fél asztalnyi 1 cm magas kartonnal egyensúlyozol, amit már a lépcsőfordulóban feltépsz. És előbukkan a Bayern München pólód szépen kifeszítve. Amit hivatalos helyen rendeltél meg, de úgy fest, ha Barbie combfixet nem is, a német rajongói termékeket Hong Kong-ban gyártják.
(Kis kínai helyett megbirkóztunk magunk a feladattal és jelentem, vagy húsz féle Barbie combfixet varázsoltunk:
http://pinkscroll.com/hu/catalog/also-ruhazat/harisnya
Barbie azóta is várja Tomitól a bókot, most, hogy – legalább Ő – igazi nő! )
Másképp más
2013 április 4. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Más gyerekének/kutyájának a neveléséhez, no és mindenek előtt más vállalkozása vezetéséhez általában mindenki rettentően ért, Te is. Olyan okosakat mondasz, szinte csoda, hogy nem közli le azonnal hvg ... aztán nekifogsz a saját cégednek.
Első lépésként közlöd a családdal, hogy Te nem leszel olyan, mint MÁS, megoldasz mindent az iparművész munkatársakkal EGYEDÜL. Ebben a hitedben kb. 2 hétig megingathatatlan vagy, további 2 hónapig még tartod a látszatot. Majd egy gyenge pillanatodban felhívod az Anyósodat, hogy az irodalomtörténet végzetes lemaradást szenvedne-e némi szünettől, ugyanis itt állsz 3.000 párosítandó Barbie cipő felett némileg kilátástalanul.
Felbátorodsz. Senki sem lázad, csak egy halk kattanás jelzi, hogy az illető mögött becsapódott céged virtuális ajtaja. Nincs az a phd fokozat mennyiség, ami Apósodat a terméktájékoztatók szabályos felvagdosásától, a testvéri gárdát a kórházi ügyelet alatti fordításoktól megmentené. Olyan sebességgel száguldasz a lejtőn, hogy elugrani sincs idejük. Köztiszteletben álló mérnök Édesapád fénysebességgel és magyarázat nélkül osztja meg Barbie-s bejegyzéseidet, mely az Audi-ban valódi hírré válik: "... pedig ez a Miki olyan rendes embernek tűnt!" Még akkor sem kapsz észbe, amikor szülő Anyád úgy veszi fel neked a telefont, hogy "Tessék, Pinkscroll Kft.”.
Minden barátod a nyaralás alatt lokális Barbie után rohangál, mellőzve példának okáért Zürich alapos megcsodálását. Azt a bizonyos sulykot Los Angelesig hajítod, ahol egy jó barátodról nincs az a marketinges fogás, ami lemosná a céges portán átvett (általad oda rendelt) tucatnyi Barbie küldemény ejtette foltot.
Szolíd értelmiségi éned is átalakul. Karácsonyra újra elkezdesz leveleket írni a Jézuskának, és naponta érdeklődsz, jó voltál-e, meghozzák-e az Angyalok a hőn áhított angol Barbie-t. Úgy rohansz be a fához, mint 30 éve, torkodban dobog a szíved a Pásztorok-pásztorok alatt. A fényképek tanulsága szerint család férfi tagjainak fejcsóválása közepette kipirulva szorítod magadhoz Kate hercegnőt és William-et.
… Tényleg más lettél. De egészen másképp más az életed, mint a Modern Vállalati Pénzügyek ide vonatkozó fejezete szerint indokolt lenne. Egy cseppet több Barbie(d) van benne!
Relatív puliszka
2013 április 3. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Téridő kapu nem akkor nyílik, amikor vágysz rá, hanem amikor áthajítnak rajta, példának okáért a 42-es tömegközlekedési viszonylaton egy kedd reggel.
Ha nem akartál volna minden áron eredeti magyar népviseleti ruhákat az összes Barbie-ra, nem kellett volna körbefutod magas sarkúban a Határ úti megállót. Második találka egy mesekönyvbe illő széki nénivel. Hasztalan keresel a pesti tömegben egy kendős, sokszoknyás alakot. Már éppen feladnád, amikor a szemed megakad egy farmeros !!!, téged értetlenül figyelő, ám ennek semmi látványos jelét (integethetne, csókolom) nénin. (Az ember a figyelmeztető lövést soha sem veszi komolyan.)
Elindultok. A villamoson konstatálod, hogy vice versa húsz éves hibahatárral lövitek be egymás korát. Legalábbis erre fogod, hogy úgy beszél veled, mintha tizenhat lennél, és nem utolsó sorban úgy, mintha Szék-en volnátok. Körülnézel. Úgy fest, csak Te érzékeled, hogy ez még mindig a XIX. kerület, és elméletileg Te vagy itt a “főnök”. Először elnézően mosolyogsz, de a nap végére rájössz, hogy nem viccel. Ő lélekben tényleg ott, Te meg korodnál fogva rangban alatta itt.
Népművészetileg kifogástalan alapanyag vásárlása szándékával egy fűtetlen boltban készülsz kockára fagyni. A néni áll egy textil felett és vacillál. Feltör belőled menekülhetnék, dicsérni kezded a szóban forgó szövetet, csak mehess végre innen. Nénike néz rád: „Ezt akarja erre a babára adni??? De hát ez fiataloknak való szín, nem ennek!” A pupillád kitágul és csendben felvilágosítod a naivan non-stop derűs Barbie-t, hogy éppen „levénlányozták”!
Lepakoltatja veled a fél boltot. görnyedsz a textil gurigák alatt. A karodban valóban annyi izom van, mint egy fogkrémes tubusban, de nincs időd ezen viccelődni, mert fennhangon már meg is kaptad, hogy nem vagy elég asszonyos. (A két eladó már percek óta benneteket figyel és a pult alatt vinnyog.) Eljátszol a gondolattal, hogy mi történt volna multis életedben, ha egyetlen egyszer odadobtad volna a főnöködnek, hogy nem elég férfias… aztán a nap végére bebizonyítja, hogy nem tudsz te valóban semmit sem, amit egy jó asszonynak tudni kellene. Példának okáért – egy udvariasnak szánt kérdéssel lebuktatván önmagadat – kendőt kötni.
Este hétre egyetértesz már abban, hogy Széken az életben nem keltél volna el. Ülsz egy sámlin és megbabonázva nézed, ahogy játszi könnyedséggel körömmel pliszírozza a Barbie szoknyáidat. Jó eséllyel két órája nem pislogsz és nem tudod, hogy a megsemmisítő csapást magad idézed elő pár percen belül (a falon menyasszony képe, a házigazda gyermeke):
– Júj, de fiatal a lánya!
– Áh, ez nem most vót, má’ benne van a korban, 14 éves az onokám!
– (gyors fejszámolás, valószínűség számítás) Hát … azért, még nem lehet éppenséggel öreg!
– (Te Feri, hány éves is az Évi most? -32!) Na, látod, csillagom, mondtam én, hogy má’ nem fiatal!
Game Over!
Ez az egyenes derekú keménység tényleg hiányzik belőled, de ha igazán őszinte vagy önmagaddal szemben, irigyled ezt a varázs kezű kendős formációt azért, hogy bennük nagyon is megvan. Nyárra ki kéne menned Hozzájuk “tréningre”. Még van esélyed, hogy szóba álljanak veled, nem tudják, hogy puliszkát sem tudsz főzni!
Önismereti Bratwurst
2013 március 27. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Amikor kezded azt érezni, hogy tévedhetetlen vagy, gyorsan állj meg, mert nem lettél polihisztor; csupán – mivel Te vagy a főnök – senki nem mond ellent neked, mi több, elragadónak találja minden ötletedet.
Tölts egy napot Bécsben, máris helyreáll az önértékelésed!
Huppanj le egy 17 éves srác mellé a vonaton, már ennyi elég lenne. Öledben a kinyomtatott (!) Facebook hirdetési szabályzat. Vadul karikázol. A melletted ülő lányos hajút ez annyira megbabonázza, hogy lecsukja a tabletjét és őszintén érdeklődik, mit művelsz. Amikor elmondod, azt hiszi viccelsz, és posztolja, amikor kiderül, hogy nem.
A Westbahnhof-on indíts egy döner szendviccsel. A török árus menetrendszerűen megdicséri a Goethe Intézetben töltött tinédzserkorod. Ne örülj,innen már csak lefelé lesz!
Legyen terved! Csak úgy lődörögni nem ér! Éles helyzetek kellenek! Szedjél össze egy bécsi vacsorára való alapanyagot! Kalandvágyból lépj be azonnal egy henteshez, és vegyél A, (kezdőknek): borjú combot, B, (haladóknak) marha felsálat. Na, hogy megy? Ugye, hogy nem is vagy a szavak embere? Már dadogsz és magadon próbálod elmutogatni a bélszínt! Jól van, szépen haladsz! Érdekes bécsi szelet lesz ebből!
A zöldségesnél 3 percet kapsz arra, hogy kiválasszad a krumplisalátának való alapanyagot az A-E betűjelű zsákocskák közül. Óra indul! Eddig nem is tudtad elképzelni, hogy a főzni ige ennyi igekötővel szerepelhet (a sógorok alaposak, főzési mód szerint osztályozzák a krumplit)! Ne vacillálj, mit jelent vajon a „festkochen”, már csak 1,5 perced maradt! Összezavarodva átpakolod a teljes polcot és megsemmisülve gong szó előtt elhagyod az üzletet.
Az eceteknél már csak a cipőd jelzi, hogy top-manager vagy. Megérkeztél a ló másik oldalára, némán kóstolsz és hang nélkül barkochbázol az eladóval, igen-nem-re vagy képes. Úgy döntesz, a kakukkfű elmutogatásával nem szolgáltatsz fotó témát a többi turistának.
A végzetes sebet a kolbászos standon szenveded el, amikor a megérdemelt Bratwurst (sült kolbász)-odhoz egy kérdést is kapsz „rot-weiss?” (piros-fehér) formájában. Amire összeáll a kép, hogy ketchup-majonéz igényeidet próbálták felmérni, az eladó már nem is emlékszik rád.
Van még nyoma a zsenialitásodnak? … Sejtettem! Indulhatsz haza! Fél év múlva ugyanekkor, ugyanitt, Grünkohl-t főzünk!
Dr. Szöszi
2013 március 26. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Szőke nőként legjobb, ha előbb lépsz, mint a többiek – és kifigurázod saját magad, ha a helyzet megkívánja.
Biztos van olyan veled egy idős nő (fogalmazzunk úgy, hogy még éppen volt úttörő) aki tartja az iramot a 16 évesekkel technológiai fronton. Téged e témában az fest le legjobban, ahogy bűvészi bravúrral dugdosod a leejtés végett barbár módon megragasztott nyomkodós okos telefonodat Életed Párja előtt. Félsz, nehogy meglepjen egy szuper trendi érintőssel. Ugyanis nem érti, hogy ez az utolsó bástyád, ahol nem kell, hogy up-to-date legyél. Négy évesen úgy lázadtál, hogy telefirkáltad a falat, most csak vágysz rá, de gyáva vagy, hát suttyomban celluxozod a hőn szeretett elavult telefonod.
Egyéb téren ugyanis a nyomás miatt top-on kell legyél. Webshop-ot üzemeltetsz. Hetente oroszlánok közé veted magadat kölyök képű informatikai zsenikkel való percdíjas konzultáció formájában. Mára már konkrét módszered van e szakértőkből a tévedhetetlen típusúak amortizálására. Alapszabály: Az Ő pályájukon nem győzhetsz. Olyan helyzetbe kell sodornod őket, ahol kiesnek a szerepükből.
1. Csak pislogj! Amiben Ő jó, abban Te úgy is a szomszéd macskája szintjén vagy. Hagyjad, hogy csak egy kedves szőkeségnek nézzen és tagolja a mondatokat! Nem kell rájátszanod. Elég, ha kimondod, hogy Barbie ruhákkal foglalkozol. (Ha kiderül, hogy szellemi képességnek nem vagy híján, versengeni kezd!)
2. Ceruzával jegyzeteljél! Várj türelemmel, eljön a Te időd! A lélektanilag legfontosabb pillanatban (amikor már olyan magasról néz, hogy alig lát) kérjél Tőle kölcsön egy radírt! Néhány másodpercig elfelejt levegőt venni és 100%-ig biztos lehetsz benne, hogy elfelejti, hol tartott minden eddigi virtuális ténykedésed sárba tiprásában!
3. Rajzoljad le a képernyőt a füzetedbe (szépen, precízen) és kis nyilakkal írjad is oda, melyik gomb, mire való! (Ha már csak a homloka izzad, de nem dobol az ujjaival, jó úton jársz, fárad!)
4. Az illetőben még mindig van nyoma gőgnek? Színezz! (Pontozásos meccs esetén nincs kétség, kinek a keze fog magasba lendülni!)
5. Kiütésre játszol? Kutass pár percet a táskádban és üdvözült mosollyal húzzad elő a faragódat!
Egy igazi szőke nővel nem tud mit kezdeni a legjobb Google szakértő sem. Küzd szívósan, majd feladja. A legirreálisabb kérdésekre is válaszol, ad absurdum, már Ő is rajzol, mindent megtesz a szabadulásért. Nem is sejti, hogy életedben nem figyeltél ennyire, mint most, amikor látszólag csak a ceruzáddal játszol. Egy hét múlva küldjél Neki egy linket az új, tökéletes üldözős-Google kampányodról. Most már használhatsz összetett mondatokat, így is – úgy is olyan értetlenül néz majd, mint amikor nem volt meg a dobozban minden elem az új Star Wars űrhajójához!
(Ez persze csak addig tart, amíg meg nem találod az IGAZIT. Legszívesebben az asztalod sarkára ültetnéd és élő Súgót csinálnál belőle, de ez némileg emberi jogi szabályokba ütközik. Virtuálisan azért odaláncoltad az asztallábhoz, Ő az 1-es gomb a gyorshívóban.)
Playboy Barbie
2013 március 22. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Mit csinálsz, ha a fotósod kijelenti, hogy nem hajlandó Ken-t fotózni, mert szerinte egyik sem Barbie-ra hajt!? Először is nem lepődsz meg…már nem.
Amikor Őt megtaláltad, fél óra alatt összeomlott a gondosan felépített elvárásrendszered.
Sár, Városliget, várod az ismeretlent. Egy rettenetes hangú motor gördül be a játszótérre. Rajta egy bőrdzsekis, halálfejes kendőbe burkolt, borostás figura.Elvigyorodsz, mi lenne, ha Ő lenne a fotós, aztán az arcodra fagy, mert tényleg Ő az. Húzod elő és tartod védőpajzsként magad elé a molekuláiban is didergő Barbie-t köszönés gyanánt. Essünk túl rajta gyorsan, ez lenne a feladat, kosarazzon ki, menjen mindenki az útjára. De nem teszi. Megdöbben, de nem hagy ott. Meséltet. Még Ő győzköd, hogy ne adjad fel azonnal, a Barbie fotózás neki kihívás. Ha ebből a műanyag valamiből ki tudja hozni a NŐT, akkor tényleg minden tud a szakmáról.
Kitűzöd a fehér zászlót, próbafotózás. Barbie hintázik, leendő fotósod hason a sárban. Az eloldalgott gyerekek szájtátva figyelik a mutatványt, az anyukák pedig önmagukkal kerülnek ellentmondásba, miért is ne menjenek közel a lurkók a szakállas bácsihoz, azért mert egyáltalán nem, vagy azért mert túlságosan is szereti a gyerekeket. Befelé folyik a könnyed a nevetéstől. El is döntötted, Ő lesz a fotósod. (A fél órás sárban fekvés eredménye képként csatolva.)
Hetekig mást sem csinál, mint neked fotóz. Nem színes tintákkal, szimplán rózsaszínűt álmodik. A Heavy Metal banda lemezborítójával késik (egy zenei kiadó fotós-grafikusa). Házhoz mennek noszogatni. A lebukás elkerülhetetlen, az egész műterem tele meztelen Barbie-val. A hatás nem marad el, de a vas-macsókból előjön „játékos” énjük. Előbb rettenetes gruppen fotók készülnek, majd embered győzködni kezdi a gitárost, hogy ha segít az öltöztetésben, hamarabb tud nekiállni a borítónak. Az pedig belemegy. (Az élet sokkal jobb fordulatokat produkál, mint amit egy kocka közgazdász ki tudna találni.)
A fotók zseniálisak. Túl jók. Barbie a Playboy címlapjára kerülhetne. Egy a baj, nem oda szántad. Egyre jobban hadonászva magyarázod, hogy öt évesek fogják nézegetni a web shopot. Makacs. Te adtad a feladatot, hogy hozza ki a nőt Barbie-ból. Azt nem lehet vitatni, hogy kihozta… Hát, azt ki! Könyörgő kutya tekintettel kezdesz mantrázni: Öt éveseknek? Öt éveseknek?
Már látod magad előtt a Mattel általi nyilvános kivégzésed a Kossuth téren. Sebaj, a családodnak sokat hoznak majd a közvetítési jogok. Már nem is hallod, mit mond, gesztikulál, egymás után nagyítja ki a popsi kitoló Barbie képeket. Csúszol lefele a székben, az asztalra borulsz, a homlokod már a fa lapot éri, világítótoronyként kinyújtod a kezed és némán, pulzálva mutatod, hogy öt-öt-öt éveseknek!!!!!
Napról-napra mindketten szelídültök. Úgy érzed, főleg te. Egyre jobban viseled, hogy fotoshop zsonglőrködésének köszönhetően a napba néző Barbie hunyorít a képen, a depressziós fejű pedig a dobozban mutatott formájával ellentétben mosolyog. Harminc babát egyre nehezebben azonosítasz be, így egyéb ötlet híján a talpukra ráírod a kódjukat. Ekkor tudod meg, hogy kivel is fordult igazán nagyot a világ. Amikor az elsőnél meglátja, Ő kezd el morogni, hogy „Összefirkáltad Lééééénát!”.
(Utóbb kiderül, hogy mind a harmincat elnevezte, és kedvence is van! Bárgyú mosolyú szőke Ken-ről továbbra sem akar hallani, így kénytelen vagy macsó fiú baba után nézni. Folyt. köv.!)
Bizniszvumen sztájl
2013 március 18. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Érezted már úgy magad, mintha a Monopoly-ból egyszer csak a Gazdálkodj okosan-ba kerültél volna, hátad mögött két szállodasorral egy olyan világba, ahol a többi játékos takarékbetétkönyvre hajt?
Mindenki a világ egy ici-pici szeletében mozog, ahogy telik az idő, a biztonságérzet iránti igény nő, a kalandvágy csökken – és ez így együtt azt a hamis érzetet kelti, hogy totálisan eligazodsz a világban, mert elfelejted, hogy nem merészkedsz a kerítésen túlra. Van egy tippem, hogy próbáljad ki, milyen lenne, ha elhagynád a szakmádat (ahol mindenkit ismersz, mi több téged is mindenki ismer, ahol már minden problémát láttál és a magabiztosságod kikezdhetetlen).
Ha multinál dolgozol, iratkozz be egy néptánc tanfolyamra! Nem túl trendi lépés, de hidd el, tanulságos. Először is kosztümben fogsz némi késéssel, futva, zihálva beesni hetven olyan ember közé, akik már fél órája békésen ott beszélgetnek és ilyen ruhadarabjuk soha sem volt, és nem is vágynak rá. Minden szem rád mered. Olyan vagy, mint egy pingvin a tyúkok között: mindannyian madarak vagytok, a repülésről csak álmodtok, mégsem hiszi el senki, hogy oda tartozol, hiába kezdenél el kapirgálni.
A helyzetet mentve ledobod a zakódat. Ettől csak egy pillanatra nyugszol meg, mert a helyzeten koránt sem javítottál, de erre csak öt perc múlva jössz rá. Most már kapsz levegőt a magassarkúban rohanás után és végig tudsz nézni a tanuló társakon. Egy kezeden meg tudod számolni, hány nő van rajtad kívül, aki nem tett meg mindent azért, hogy ezt más észre ne vegye. Ekkor rádöbbensz, hogy nem pingvin vagy, hanem páva.
Azzal biztatod magad, hogy sebaj, a gondosan eltitkolt versenytáncos múltad majd segít, veled lesz a legjobb minden bajuszosnak táncolni. (Sehol máshol nem látsz 40 év alatti bajuszost, csak itt. Egy kupac aranyos népmese hős pörget meg.) Ez az illúzió legalább fél óráig a tiéd lehet, amikor is a a tanerő megállítja a zenét és megkérdezi, láttál-e már olyan parasztasszonyt, aki ilyen balettosan csapja hátra a fejét minden egyes forgásnál és spiccben pihenteti a lábát, míg a férfi legényest táncol előtte.
A teljes megsemmisülés felé közeledsz, amikor is már másodszor ér hozzád a körben egy kis köpcös tanerő. Szóra sem méltat, de egészen biztos vagy benne, hogy napközben osztályfőnök és a szerepéből Ő sem tud kilépni. Olyan szigorúan néz, hogy agyalni kezdesz, mit válaszolsz, ha neked szegezné a kérdést, mikor voltak a pun háborúk. Forgat, rángat, épp szólnál, hogy a karod a tiéd, hagyja meg neked, amikor odadobja, hogy „nem vagy elég asszonyos”. A fejedben a „hála az égnek” mondat fogalmazódik meg, de a helyzetet oldván megkérdezed, odaadjad-e az ellenőrződet. A pillantásából lemérve ez hiba volt.
A körben következőt megkérdezed, hogyan lehetne a vállfát kivenni az Úr kockás inge alól, amikor is megtudod, hogy egy neves budapesti katolikus gimnázium igazgatójának ajánlottad fel az osztályfőnöki intő beírásának lehetőségét. Ettől fülig fut a szád, de úgy fest, te vagy az egyetlen, akit az Úr posztja nem hat meg. A helyzetet gyorsan átkonvertálod a saját világodra és való igaz, hogy a Bankszövetség Elnökével nem poénkodtál volna ebben a szituációban, kitépted volna a karod és odaadod.
Telnek a hetek, próbálsz középutat találni a paraszting és a Van Laack blúzod között. Egy átkötős, lágy esésű ruhára esik a választásod, megveszed három színben. (Ekkor még nem tudod, hogy “rettentő változatosan” két évig minden szerdán ezekben pompázol.) Térd alá ér, munkahelyre tökéletes, pörgés közben repül. Telitalálat – a Te fejedben. Ugyanis hétről hétre a körben hozzád ér a Tanerő és pillantásának szigora nem tompul. Egy napon átszakad a gát és a semmiből neked szegezi a kérdést, mivel foglalkozol. Gyors fejszámolással latolgatod az esélyeidet, melyik énedet is valljad be. „Az X főiskolán tanítok óraadóként.” Az arcán döbbenet, hiszi is, meg nem is, mosolyogsz szelíden, érzed a diadalt, a saját pályáján vitted döntetlenre a meccset.
… majdnem.„Ebben a ruhában???” – hangzik el a gyilkos válasz, ami biztosít arról, hogy ebbe a körbe soha az életben nem fogsz tudni beilleszkedni, de nem is kell, imádod a zenét, a tánc elvarázsol, megtartod kihívásnak ezt a heti három órát. Majd az egész életedet áthelyezed egy másik világba, ahol senki sem ismer és Te sem a szabályokat. Már tornacipőben vagy és farmerben, így mászol a textil nagykereskedésben a polcok tetejére. Rendelés közben megkérdezik ki vagy. Tiéd a cég – vallod be, miközben próbálod leporolni a kapucnis pulcsidat. Néznek rád döbbenten és halkan megjegyzed –igen, ebben a ruhában!
a_nonek.jpg
2013 március 11. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Álljon itt újabb történet egy iparművész hallgatóról, konkrétan a nekem „a_nonek.jpg” néven próbamunkát küldőről. (A dolog személyes volta miatt klasszikus egyes szám első személyben.)
Ezen a ponton sejthető lett volna, hogy mire számíthatok a művészvilágban, de ezt a figyelmeztető lövést nem hallottam meg. Az, hogy emberünk a vezetéknevemből és a keresztnevemből álló e-mail címem alapján a nememet meg tudta állapítani (ezért a nőnek file-elnevezés), de a nevemet nem, ez akkora rejtély, amit máig nem tudok megfejteni. De talán nem is kell, mert annyi itt a talány, hogy kár ezen fáradni.
Mielőtt találkozunk, megnézem a Facebook-on. A klasszikusok mellett egy halom nyári kép. Női lakótárs híján a férjemet hívom oda a gépemhez – „Ezt nézzed meg, ez a kockás hasú kispasi az új grafikusom!” (Utólag végiggondolva ezt a döntésemet racionális érvekkel nem tudom alátámasztani.)
Élőben is helyes, kócos kispasi. Meséli, éppen megnyerte a babazászló tervező versenyt. (Három királyfi, három királylány mozgalom. Meg is hatódom.)
- Lesz időd továbbra is tervezni, most, hogy beindul a babazászló gyártás?
- Áh, nem fogok zászlót gyártani, minek, aki akar ilyet, fog egy darab textilt, rajzol egy gólyát …
- Te, álljunk meg! Rajzol egy gólyát????
- (Néz a nagy szemeivel)
- Szívem, az emberek nem tudnak gólyát rajzolni! …Bebizonyítsam?
- (Elneveti magát, azt hiszi viccelek.)
- Te, komolyan beszélek! Miért, mi van, nálatok mindenki tud gólyát rajzolni???
Bólogat. Kaput nyitok Neki a való világra, teljes kudarccal végződően megpróbálok a szalvétára egy egyenlő szárú háromszöget rajzolni, hogy a realitást demonstráljam. Majd egy óra alatt rázúdítom teljes gazdasági ismerettáramat és felvázolom leendő cégét. Néz, mosolyog, már valami remény csillan fel bennem, hogy áthoztam a vonalon túlra, amikor is szummázza a hallottakat:
- Áh, engem nem érint az áfa!
- Mi az, hogy nem érint??? (a vérnyomásomnak jót tesz ez a délután)
Újabb fél óra, most már adótanfolyamon ül, ilyet sem hallottak még az Iparművészeti Büféjének sokat tapasztalt falai. Nem baj, tűri, nem menekül (vagy nem tud), pislog, figyel, majd felteszi az i-re a pontot:
- Olyan jó veled beszélgetni, az én szüleim annyira másképpen gondolkodnak!
… Az énem hiú női fele felhívott azonnal hat barátnőt, hogy eljött a világ vége, egy 21 éves a szüleihez hasonlított!! Először tragédiának néztem, aztán komédiának és tényleg igaz, hogy „legott mulattatni fog”. A végén már a nevetéstől folyik a könnyem, a vonal másik felén sikításba fulladt „kacajok”. Mindenki örül, hogy ez nem vele esett meg, …. és szorongani kezd, hogy mikor fog!
(A kép természetesen illusztráció … a valóságban a grafikusom sokkal szebb, olyan, mint Ken.)
Men, men, men
2013 május 23. | Szerző: Pinkscroll
“Kalandok a kézműves cégem körül,
avagy hogyan kell stílusosan hasra esni álmaink után szaladva.”
Férfiak a vásárban, avagy így engedjed el a férjedet egyedül nézelődni.
Szíved csücskei a testben alig jelen levő egyetemista srácok. A stand előtt ábrándozó fiús mamákkal együtt fellelhetők, akik fennhangon vetik oda a mögöttük kosarat cipelő, – tegnapi buli nyomait egyértelműen viselő -, borostás fiúknak, hogy “ajánlom, legyen lány unokám!” Piaci rést fedeztél fel általuk, mert egy “alattam a föld – megnyitó” gombnak ilyenkor nagy keletje lenne. E lélektani pillanatban ugyanis semmi más nem segít, főleg Te nem, aki egyszer arra is vetemedtél, hogy együttérzésed jeléül rákacsintottál a srácra. Egy volt a bökkenő, elfelejtetted, hogy az ennyi idősek szoktak mostanában a villamoson neked csókommal köszönni.
Nem hagyhatók ki a vásárba női kísérő nélkül érkező, szuper trendi férfiak, akik semmi pénzért nem állnának meg a combfixes Barbie-k előtt, de a szomszéd standnál ácsorogva (- a bio-szappan mitől macsósabb? -) percekig hanyagul visszafele pislognak. Azt nem lehet mondani, hogy bátorítod őket, mert hasonlóan gyerekesen viselkedve oda sem nézel, szemben a kolléganőddel, akit kötelezel erre.
A leggyakoribb típus a lelkiismeretfurdalásos (öntudatos mini-nőjének mindent megvásároló) édesapa Ilyenkor ne hívjad fel Jóanyádat, döbbenten taglalva a mai öt évesek profizmusát, mert megkapod azonnal, hogyan lett ennyi idősen egy fél fizetésbe kerülő lakkcipőd a jugoszláv nyaralás alatt.
Meglepetés csapat a zavarba hozósok, ezen uraknak több kategóriája van. A hat év alatti olyan kérdést tesz fel, amiben csak a kötőszavakat érted (hozzá megvetően néz, amikor látja a szemeden, hogy több algoritmust futtatsz egyszerre mindennemű eredmény nélkül). A vicces-ugratós, egyedül kóborló, elvált Barbie felől érdeklődő (először azért nézel kitágult pupillával, mert fogalmad sincsen, mit szeretne az illető, a következő tizenhat esetben azért toporogsz, mert végighallgathatod újra és újra a viccet, miszerint az elvált Barbie biztos drágább, mert jár vele Ken lakása és kocsija is.) No és itt a pajzán vicceket mesélő, abba többször belekavarodó bácsi. Ez egy külön blog-ot megérne, milyen szánalmas (és eredménytelen) menekülési performance-okat adsz elő.
Vannak vevők, akik nem furcsák, Te leszel az tőluk, ugyanis simogatod őket. Erről le kéne szoknod mindenképpen, de amikor eléd áll egy hét éves kis srác és az összegyűjtött tízforintosaiból zsákbamacskát vesz a húgának – elsőként nagyon profi módon nem akarod elfogadni a pénzt, aztán meg össze-vissza ölelgeted a fülig pirulva elfutni szándékozó gyereket.
A földbe cövekelők: gumibugyis kisfiúval érkező édesapák, akiknek a csemetéje csak akkor hagyja abba a keserves sírást, ha egy Barbie-t adsz a kezébe (innentől boldogság és kis hurka ujjakkal műanyag baba simogatás). A hiba lehetőség itt a legnagyobb: semmilyen körülmények között ne keressed fülig futott szájjal a szemkontaktust az “én fiam a legkeményebb” c. álmait éppen temető, önmegsemmisülő édesapával. Hagyni kell nekik egy kis időt, míg összeszedik magukat – megkönnyebbült sóhaj nyerhető ki belőlük, ha mögéjük állva odasúgod, szerinted nem akkora tragédia, ha a fiúk egy szép testű nőre vágyik!
Minden csipkelődő megjegyzés ellenére szíved tele hálával, amiért az erősebbik nem szívesen időzik a Liliomkertben a hat éves kislányoknak szóló kis szigetednél.
(A kép nem puszta illusztráció, két hete készítette egy fotós a vásárban nyíló lila akácokról.)